2015-ben a kormány úgy döntött, hogy befagyasztja a pedagógusok illetményalapját. Ezt normál esetben a mindenkori minimálbérből számolnák, azonban 7 éve a kormány úgy döntött, hogy onnantól fogva a 2014-es 101 ezer 500 forintot tekintik alapnak. Ez így van idén is. Csakhogy a minimálbér időközben megduplázódott, idén kereken 200 ezer forint. Azaz idén például a kormány minimum 1.200.000 forinttal rövidített meg minden pedagógust, de különböző szorzóktól függően ez jóval magasabb összeg is lehet. Ez az összeg idén összesen tehát 176,4 milliárd forint “spórolás” a pedagógusokon. Azaz a kormány tulajdonképp a most belengetett ígéreteivel és “történelmi béremeléssel” csak kompenzál, és valójában az érdemi emelés évek múlva fog elkezdődni: addig ugyanis csak a 2015 óta elvett többmillió forint adósságát fogja leróni.
A kormány úgy tesz, mintha nagyvonalúak és méltányosak lennének, amikor a “rendbontó” és “pénzéhes” tanárok követeléseiről egyáltalán szó esik. “Komoly eredménynek” állítják be az ígéreteiket, illetve azt állítják, hogy a pedagógusok fizetési pozíciója csak “relatíve romlott,” mivel mindenki más annyival többet keres.
A pedagógusoktól a kormány lassan egy évtizede minden évben többszázezeres-többmiliós nagyságrendű összeget vett el. Ez nem relatív romlás, hanem konkrét károkozás; és ahogy látjuk, nincs szándék a megtérítésére. Maruzsa Zoltán a PDSZ-szel való tárgyaláson közölte: idén nem lesz semmilyen béremelés. A számokkal való bűvészkedés, az ellenségképző narratíva pedig elfedni akarja azt a tényt, hogy a pedagógusoknak való károkozásnak az egész ország is a kárvallottja.
Ne dőljünk be a kommunikációs trükköknek – a pedagógusok követelései jogosak, az oktatás javulásából pedig az egész nemzet profitál!