Az oktatás nemzeti ügy. Mint korábban írtuk, az oktatás a mélyszegénységből kitörés, egész generációk társadalmi mobilitásának eszköze. Ilyen módon pedig az egész ország felemelkedésének kulcsa: hiszen ha a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb rétegek képesek biztonságosabb, szabadabb és boldogabb életet teremteni maguknak, abból az egész nemzet profitál. Erre tehát minél jelentősebb összeget kell fordítani, a tanárokat pedig minél jobban megfizetni, hiszen ők azok, akik egész társadalmak jólétét képesek támogatni. Az oktatás célja nem a munkaerőtermelés (és főleg nem az olcsó szakmunkások képzése), hanem a saját és a közösségük boldogulását megteremteni vágyó emberek képessé tétele. 

Ehhez képest a Fidesz-kormány teljesen máshová teszi az anyagi prioritásokat. A tanárok fizetésének megemelését az EU-tól várja – ahelyett tehát, hogy a saját jövőnkbe fektetnénk be az adóforintjainkat, teljesen haszontalan dolgokra költik a pénzünket, és más országok adományaiból adnának kénytelen-kelletlen a tanároknak. Emellett a kormány szociálpolitikája a legszegényebbeket bünteti és helyzetüket konzerválja, míg a már tehetőseknek kedvezményeket és busás többlettámogatásokat nyújt. Azaz a Fidesz intézkedései az ország és a társadalom elszegényedéséhez vezetnek, és a leszakadó rétegektől elvont forrásokból egy igen szűk réteg gazdagodását szolgálják.

Nem szabad hagynunk, hogy az oktatást is végleg tönkretegyék a szociális ellátórendszerhez hasonlóan! A társadalmi igazságosság a legalsóbb szinteken kezdődik: a legszegényebbeknek, a hátrányos helyzetűeknek, a szegregáltaknak kell az államnak a legtöbb lehetőséget – és persze a mentorálást – biztosítani, hiszen ők azok, akik a legkevesebb lehetőséggel rendelkeznek. A kormány kártékony szociál- és oktatáspolitikáját 180 fokban kell megfordítani, a tanárok és az oktatás ügyét pedig kiemelten kezelni és finanszírozni.